Falutörténet

A vízben, vadban b?velked? Gaja-völgye már ?sid?k óta vonzotta az embert. A Bakonyvidék legtöbb községében találnak római emlékeket,
tehát jóformán az egész vidéket benépesítették már a rómaiak. 1899-ben Bakonynánáról 363 db-ból álló középkori éremlelet a Nemzeti Múzeumban, újabban pedig az alsómalom melletti sziklafal repedéseib?l több Mátyáskori ezüstpénz került a Veszprémi Múzeumba.
1488-ban Nana Domonkos préposté volt, akinek jobbágyai 21 forint adót fizettek. 1555-ben Oroszlán bég a nánaiakat is Fehérvárra parancsolja. 1564-ben a török felégette. 1570-ben újra lakott, de most már a török uralom alatt áll. Ennek következtében a népes telekállomány rohamosan fogy.
1597-t?l elnéptelenedik, s csak 1622-ben jelenik meg ismét a népes faluk között. 1660-ban újra puszta hely, hosszú évtizedekig mint prédium Dudarhoz tartozik.
A 18. század kezdetén még református magyarok lakják, kiknek templomuk is volt. Gróf Nádasdy Ferenc tábornagy és a t?le meghívott ciszteriek térít? munkája el?l azonban Dudarra távoznak, kiknek helyét a német telepesek foglalják el. A zirci anyakönyvben 1735-ben van az els? bejegyzés Nánáról, mely 1763-ban kap külön anyakönyvet.
Megélhetési forrásai a földm?velés, de még inkább az állattenyésztés. A falu egyetlen malma a XVI. században jobbágyi birtok volt. Újat az uraság építetett. A németek inkább az erd? nyújtotta lehet?ségeket kezdték kihasználni. Meszet és szenet égettek. Az erd? fáját Veszprém, Székesfehérvár és Gy?r piacain adták el.
A XVI-XVII. században Nána a gy?ri püspöknek a szolgáltatja be tizeddézsmáját. A XVII. század közepén a töröknek adják a tizeddézsmát. Az új népesség el?ször 1744-ben kötött szerz?dést urával, utána 1762-ben.
A XIX. század elején vallásnap lesz a kegyura s ennek segítségével 1826-ban épül fel a falu  mai temploma 11 ezer forint költséggel,a lelkészlakot pedig 1830-ban építi fel Mann Alberik, mint a kronosztikonja is hirdeti.
A Bakonyvidék több ízben volt jelent?sebb népmozgalmak színtere. A németek egy rétegei a történelem során különböz? szakaszokban és népmozgalmi hullámokban kerültek mai lakóhelyükre. A török ki?zése és a Rákóczi - szabadságharc következtében elnéptelenedett területekre 1689 - 1740 között települtek be mintegy 40 Veszprém megyei helységbe. (Bakonynána 1744. svábok) Ezen újabb települ?k nagy szorgalommal láttak neki az elmúlt háborús évszázadok hiányainak pótlásához. A Bakonyvidéken letelepült délnémetek, kiket általában jól-rosszúl sváboknak neveznek, Németország és Ausztria különböz? vidékeir?l származnak.
A Bakony falvaiban a dunai-bajor dialektust beszélik. A telepesek nagy része bajor, kisebb csoportjuk sváb területr?l jött, az Esterházyak a Zichyek, a veszprémi püspökség és a zirci apátság telepítési akciójaként.
A bakonyi németeknél - és ezek hatása alatt a magyaroknál is - mind gyakrabban tapasztaljuk, hogy az utcáról kis-, és nagykapu vezet az udvarra. A kapu mellett kis virágoskert virít. A németek a hazájukból hozott népszokásokból sokat meg?riztek. Így például nem nagyon változatos dallam, de mindig két - vagy több hangon énekelt érdekes népdalaik rendszerint még óhazából származnak, s örökl?dtek nemzedékr?l nemzedékre. A fiatalság nagyon szeret énekelni. Vasár- és ünnepnapokon stb. is mindenfelé fel-felcsendül a csoportokba ver?dött legények és lányok vegyeshangú éneke.
Gajapatak - a nép már régóta alkalmazza e megnevezést, a Bakonynánától húzódó, kanyargós szurdokvölgy vízfolyása. Szekérút, malomárok, vadaskert, f?részmalom, bükkfák és a mind er?sebbé váló zajról vehetjük észre, hogy már az úgynevezett Római - fürd? fölé érkeztünk.
A Római - fürd? megkapó fenségét toll alig írhatja le, elb?völve állunk a vadul össze-vissza hányt, hippurit mészk?sziklák közt zúgó, örvényl?, kanyargó, s itt - ott több méternyire is lezuhanó Gaja tajtékozó vizének közelében, s alig tudunk ráeszmélni arra, hogy itt most tulajdonképpen a Bakonynak egy vadregényes zugában állunk.